Tea egy könyvvel a kezében kisétál a parkba. Leül az egyik fa alá, és olvasni kezd. A könyv, amit olvas az „Értékes kristályok és kőzetek” címet viseli.

- Talán benne van az a kristály –gondolja, és lapozgatni kezdi a könyvet. Egy kék kristálynál megáll, és olvasni kezdi: „Ametiszt. Hatalmas erővel bíró gyógy kristály. Sebet gyógyít (akár lelki sebet is). „

- Hmm. Ez furcsa. Lelki sebet? Hogyan? –kérdezi magától, majd becsukja a könyvet. Gondolkodni kezd, majd előveszi a kristályt.

- De gyönyörű vagy! –mondja mosolyogva. Körülnéz, hogy látja-e valaki, majd elteleportál az iskola könyvtárában. Egy polc mögött feltűnik. Elmosolyodik, majd körülnéz.

- Hmm. Jobban megy, mint gondoltam- nevet, majd elindul egy könyvespolc felé. Visszateszi a könyvet, majd elteleportál a klubhelyiségbe.

- Jézusom Tea! Ezt ne csináld légyszi! –kiállt fel Phoebe, Tea legjobb barátnője. Tea elneveti magát.

- Megijedtél? –kérdezi nevetve, majd leül a lány melletti fotelba.

- Ő.. nem nagyon. Csak hirtelen feltűntél előttem, minden szó nélkül. DE nem ijedtem meg –motyogja morcosan a lány. –Hol voltál? –kérdezi Teát.

- A könyvtárban. Megnéztem… valamit - motyogja. Még mindig nem számolt be kirándulásáról barátnőjének. Még a kőről sem tud.

- És mit csináltál ott? –kérdezi gyanakodva a lány.

- Egy kristályt kerestem… -mondja Tea. –Most már muszáj elmondanom neki- gondolja.

- Kristályt? Milyen kristályt? –kérdezi kíváncsian Phoebe.

- Tudod, tegnap találta megy kristályt. Egy ametisztet –magyarázza Tea és előveszi a kristályt és leteszi az asztalra.

- De gyönyörű! –ámul el Phoebe, majd odamegy és megfogja. Majd visszanéz Teára:

- És varázsereje is van? –kérdezi.

- Igen. Azt olvastam, hogy gyógyító ereje van. Azt írta könyv, hogy lelki sebet is gyógyít. Bár azt nem tudom, hogy hogyan - meséli Tea, majd elgondolkodik.

- Lelki sebet? És azt hogyan? Meg kell fogni vagy mi? –kérdezi Phoebe.

- Próbáljuk ki! Vágd meg magad! –mondja nevetve Tea.

- Persze! Vágd meg te magad! –mondja morcosan Phoebe.

- Oké! –áll fel Tea. Előveszi pálcáját, majd megszólal:

- Wingardium Leviosa! –és a bűbájt a falon lévő kardra irányítja. Felemeli a levegőbe, majd magához irányítja. Leveszi a levegőből, majd kezéhez fordítja és megvágja magát.

- Áú!- kiállt fel, majd odarohan Phoebe-hez és a kristályhoz.

- Rakd rá! Gyorsan, mert fáj! –mondja Tea. Phoebe egyből cselekedik, rárakja a kristályt Tea kezére, de nem történik semmi.

- Lehet, hogy a fényével gyógyít!- motyogja Phoebe, majd odamennek az ablakhoz és Phoebe felfogja a nap fényét, majd Tea kezére irányítja. A seb elkezd beforrni, majd a vér is eltűnik. Egy heg se marad ott.

- Sikerült! –kiállt fel Tea és összecsapják a kezüket.

- Aha. Ez nagyon jó! –örül meg Phoebe is. Leülnek, kifáradtan.

- Hú! Ez kemény volt. Tudod, hogy megijedtem? –motyogja Phoebe.

- Te beszélsz? Nem neked fájt! –morog Tea. Majd egymásra mosolyognak. Ránéznek a kőre. Tea megfogja és belerakja a kis dobozába, ahol eddig tartotta. Felviszik, majd Teának megakad a szeme valamin, az asztalán. Egy levél.

- Mi lehet ez? –kérdezi magától és felbontja. „Kedves Tea! Tudom, hogy agyon érdekel a jóslás, ezért mikor ezt megláttam a boltban, nem hagyhattam ott. Használd egészséggel! Apa” Majd kivesz valamit a csomagból. Mikor meglátja mi az nagyon megörül. Egy tarottkártya! Lerohan Phoebe-hez.

- Phoebe! Nézd mit kaptam Apától! –kiálltja vidáman.

- Nyugi, nyugi. Mi az? –kérdezi Phoebe kíváncsian. Mikor Tea lerakja az asztalra, akkor látja:

- Jé! Egy tarottkártya! Jósolsz nekem Tea? Kérlek! –kérleli a lányt Phoebe.

- Oké, oké! –mosolyog a lány. Szétteríti a kártyákat és így szól:

- Húz négy darab kártyát, de ne nézd meg és rakd ide le elém- adja ki a parancsot Tea. Phoebe remegő kézzel húz a kártyákból, majd lepakolja sorban Tea elé. Tea felfordítja, majd elmosolyodik.

- Mi az? Mit mosolyogsz? –kérdezi izgatottan Phoebe.

- Szerencse és szerelme vesz körül –mondja mosolyogva Tea. –Kibékültél Peter-rel?-kérdezi és ránevet Phoebe-re.

- Igen. Tegnap. De te is ott voltál! –emlékezteti barátnőjét Phoebe. –De jó! Szerencse! –nevet Phoebe.

- Hát igen! –mosolyog Tea. Összeszedi a kártyát és felviszi a szobájába. Úgy dönt, hogy ez is olyan fontos, mint a kristály, ezért beteszi mellé a dobozba, majd elfekszik az ágyán.