II. rész

            Egy pár sétálgat kézen fogva a parkban.

- Gyere Kicsim! Üljünk le oda!-mondja a fiú és egy pad felé mutat egy fa alatt. Árnyékos hely, ilyen meleg napon. A lánynak nem kell kétszer mondani.

- Várj! –szólal meg a lány. Megáll, elengedi a fiú kezét. Becsukja a szemét és koncentrál. Hirtelen eltűnik és a padtól kb. két méterre tűnik fel.

- Ügyes vagy! Sokat fejlődtél ez elmúlt pár hétben!-mondja mosolyogva a fiú és odasétál a lányhoz. Leülnek a padra és élvezik a nyári melegben a fa által nyújtott árnyékot.

- Jó tanárom volt-fele mosolyogva a lány, majd megcsókolja a fiút. – Annyira szeretlek! -suttogja a fülébe.

- Én is téged!- válaszol a fiú és viszonozza a csókot. Belenéz a lány gyönyörű, kék szemébe és elmosolyodik.

- Mi az?-kérdezi a lány.

- Semmi. Csak azt nézem, hogy milyen gyönyörű vagy! –bókol a fiú. Látja, hogy a lány elpirul.

- Ha! Sikerült megint zavarba hoznom!-gondolja a fiú, és ismét elmosolyodik. A lánynak visszhangoznak a fülében a fiú gondolatai.

- Hát így állunk?-gondolja gonoszan mosolyogva a lány. Feláll és tép egy kis levelet a fáról. Odamegy és beledobja a fiú arcába.

- Nesze!-mondja nevetve.

- Hé!- pattan fel a fiú a padról. –Ezt meg miért kaptam? –kérdezi értetlenkedve, miközben szedegeti ki a hajából a leveleket.

- Hát… Csak úgy- mondja mosolyogva a lány és visszaül a padra. –Na! Gyere ide! –mondja vigasztaló hangon a lány. A fiú odamegy és megpuszilja a lány homlokát. Tea elmosolyodik és segít kiszedni a leveleket George hajából. George leül mellé és mutatja a lánynak, hogy üljön az ölébe. Tea elmosolyodik, majd megszólal:

- Oké! De nehéz vagyok ám!-mondja nevetve és beleül a fiú ölébe.

- Dehogy vagy nehéz!-mondja a fiú és ismét ad neki egy puszit a szájára. Tea elmosolyodik, majd megszólal:

- Tudod, hogy miért kaptad a leveleket? –kérdezi huncut mosollyal.

- Nem. Miért? –kérdezi a fiú kíváncsian.

- Azért, mert azt gondoltad, hogy zavarba tudsz hozni!- jelenti ki Tea, majd a fiú szemébe néz és folytatja:- Azt hiszem értek a telepátiához.

George szeme elkerekedik.

- Mármint tudsz gondolatokat olvasni másik ember fejéből?-kérdezi csodálkozva George. Még mindig nem hiszi el.

- Igen!- jelenti ki Tea komolyan.

- Hiszi a piszi!-mondja mosolyogva George. –Tegyünk egy próbát? Mire gondolok?-kérdezi George és elképzeli, ahogy Teával egy hatalmas fa alatt csókolóznak. Tea belenéz mélyen George szemébe és elmosolyodik.

- Arra gondolsz, hogy egy nagy fa alatt csókolózunk-mondja mosolyogva a lány. –Megjegyzem, ezt én is élvezném-mondja kuncogva. George-nak elkerekedik a szeme.

- De.. mégis.. hogyan?- dadogja. Még mindig nem hisz el, hogy barátnője gondolatolvasó.

- Nem tudom! Azt hittem örülni fogsz neki…-motyogja Tea szomorúan, és a füvet nézi.

-Nem! Félre érted! Örülök neki, csak… olyan furcsa- magyarázkodik a fiú. –Jaj Kicsim! Tényleg örülök neki- fordítja a lány fejét maga felé és megcsókolja. Tea elmosolyodik.

- Rendben. De most! Teleportáljunk! Tudsz követni?-kérdezi a lány George-ot.

- Persze! –áll fel vidáman a fiú. Örül, hogy Tea nem haragszik rá. –Hova megyünk?-kérdezi kíváncsian.

- Ezt kell kitalálnod!- feleli titokzatosan Tea és becsukja a szemét. Elképzeli, ahogyan George-dzsal a tisztás fája alatt állnak. Hirtelen eltűnik George mellől. Kinyitja a szemét és a tisztás fájánál álldogál.

- Sikerült! –kiállt fel. –Sikerült pontosan odajutnom, ahova akartam!- kiállt fel boldogan. Majd körülnéz. –Hol van George?-kérdezi magától. Hirtelen ott terem mellette George.

- Ügyes voltam? –kérdezi nevetve.

- Igen! Ügyes voltál! Ezért megérdemelsz egy kis meglepetést!-mondja titokzatosan Tea, majd megcsókolja hosszan, lágyan, szerelmesen a fiút.

- Hú! Ez jól esett!-mosolyog a fiú, majd megpuszilja Tea homlokát. –Köszönöm! Kapok még ilyet máskor is?-kérdezi nevetve.

- Ne légy telhetetlen!-mondja Tea is nevetve. Leülnek a fa alá, és érzik: övék a világ! Csak is kettejüké!